KIROPPANTÁS = ÍZÜLETI MANIPULÁCIÓ

A kiropogtatás hatékony vagy ártalmas a gerincnek?

Nézzük meg valójában mi áll mögötte. Hitek és tévhitek. 

Vegyük sorba:

A roppanás során vákuum keletkezik az ízületi folyadékban, és a felszínre törő gázbuborék elpukkanása adja a hangot. Ezt hívjuk szaknyelven kavitációnak. Tehát a roppantás nem más, mint két ízfelszín távolítása egymástól. Az ízületi tok egy zárt rendszer és itt anyagcsere folyamatok zajlanak folyamatosan. Az ereken át pedig gázok is diffundálnak a vérből az ízületi folyadékba: nitrogén, oxigén, szén-dioxid főleg, de nyomokban még argon és hélium is előfordulhat. Tehát nem korrekcióról beszélünk, hanem az ízfelszínek egymástól való eltávolításáról. Ez lényeges!

Amikor  porckorong dehidratáltt és funkcióját tekintve már nem tartja annyira hatékonyan távol a csigolyákat egymástól, vagy a gerinc körüli izomfűző nem hatékony a csigolyák pozicionálásában, ezáltal a csigolyák egymáshoz képest közelebb kerülnek.

Az ízületi tok lazává válik (latinul: intervertebrális capsulo-ligamentális insufficiencia jön létre), ami a kisízületek enyhe túlmozgásaihoz vezet. Erre az idegrendszer válaszreakciót küld az agyból. Mert az agy dönti el minden esetben, hogy valami fáj, vagy nem fáj! Az izom feszülése, ami megakadályozza az ízületek túlmozgását a laza tok miatt, problémákat fog felvetni:

A nociceptív receptorok (veszélyt érzékelő receptorok) a perifériától jelet küldenek az agyba a felszálló pályán (HPA tengely) és az agy küld válaszjeleket. (latinul: a nociceptív receptorok elkezdenek a spinothalamikus és spinoretikuláris pályán felszálló szignált küldeni). Ilyenkor ösztönös reakcióként a vendég elkezdi csavarni a gerincét, hogy változzon meg a feszülő helyzet. Mivel tudjuk, hogy a lumbális szakaszon az ágyéki csigolyák max. 1-2°-ban tudnak rotálni mielőtt az ízületi felszínek összeütköznek egymással, ezáltal egy hatékonyabb, nagyobb mértékű rotációt hajt végre. Így tudnak az ízfelszínek már távolodni egymástól a nagyobb mértékű geric csavarása következtében. És hallható is lesz a gázbuborékok pukkanása (mint a konzerv fedelét amikor felnyitjuk, és elcsavarjuk). 

Az ízületi manipuláció tartósan enyhíti a fájdalmat?

Hogy mindezt mennyire hisszük el, gondoljuk át, Einstein mit vallott:  az ellentmondások elviselésének a képessége nagy fokú intelligenciára vall. Vajon képesek vagyunk elég intelligensen fogadni a tényeket? Lássuk!

A kiroppantás után a vendég elhiszi, hogy valami megváltozott. A mozgás könnyebb és felszabadultabb lesz. Tehát a vendég mer és tud mozogni. A szabadabb mozgás tartós élménnyel párosul. A hit ereje sokszor felül ír sok mindent. Mindez mit fog eredményezni:

• csökkenni fog az  izomfeszültség, amely lehet tartósabb is, hosszabb ideig is eltarthat
• változatos terhelés alá vonja az ízületi felszíneket, ezáltal kiegyensúlyozza a tokra ható erőket
• aktiválja a stabilizáló izmokat, csökkenti az ízület alkatrészeink érzékenységét
• beindulnak a  fájdalomgátló mechanizmusok (endogén opiát)

Azonban lássuk be, ezek a hatások 1-2 hét távlatából ízületi manipuláció nélkül is pontosan ugyanúgy működnek. Tehát a mozgás hatására ugyan azt az eredményt érjük el, mint kiropogtatás után, de tekintsünk erre úgy, mint iniciálé - egy kezdő löket. Ami kell a folyamat beindításához. Tehát a kiropogtatás során nem mozdul el a csigolya a helyéről stb. Ezt tisztáztuk is. 

A következő kérdés: NEM KÁROS A KIROPOGTATÁS?

Senki nem validálta eddig, hogy a szalagok túlnyúlnak egy ilyen beavatkozás során. Mégis sokakat irritál akár a látvány, vagy a vele járó hangok, amikor valaki ropogtatja a nyakát vagy az ujjait.  

• A ropogtatás önmagában abszolút nem veszélyes,
• Nem okoz sem ízületi gyulladást, sem instabilitást.

Vannak rendkívüli esetek, amikor genetikailag valakinek már amúgy is hipermobil pl. az ujjakban az ízület. Extrém kimozgatásokra képesek egyesek. Nem a kiropogtatás során alakult ki az az állapot. 

A szalagrendszerünk rendkívül erős. Extrém nagy a szakítószilárdsága összetételének és szerkezetének köszönhetően. De nem mondhatnám veszélytelennek. Vannak esetek, amelyek azt bizonyítják, hogy lehet veszély forrása is egy ilyen manipuláció.  

Arteria vertebralis repedés - nyaki manipuláció során

Amikor a nyaki szakaszon a csigolya verőér állapota, szerkezete megváltozik. elvékonyodik az érfal, gyengül, akkor egy ilyen beavatkozás során felmerülhetnek problémák. 40 év alatt a stroke jelenléte gyakori esetben pár héttel előtte a páciens ilyen jellegű beavatkozáson vett részt. Nagy a valószínűsége annak, hogy akkor okozott károsodást a terapeuta. 

Annulus fibrosus (a porckorong rostos rétege) szakadás - deréktáji csavarásnál

Ez már kevésbé ritka eset. Nem megfelelő szakképzettség esetén a lelkesedés átfordulhat egy komoly károkozásba. Mondván, utána enyhül a derékfájdalom. Az ízfelszínek rotációval létrehozott távolítás, mint említettük, enyhülést, vagy a fájdalom megszűnését fogja eredményezni. De egy gyengült porckorong esetében a külső rostok szakadása, másnapra a páciensnél garantált fájdalmat fog jelezni. 

Meniscus sérülése: meniscus = a térdízületben lévő porcsarlók

Amikor a lábfejet erőteljesen elcsavarják, és erőteljes ráterhelést gyakorolva az alsó lábszárra, ezáltal a porcokra hárítva a terhet. Számomra kontraindikált ez a manőver. Igazából nem is értem, mi a célja a terapeutának ezzel?!

Bónusz: egyik vendégem esetében, ahol ugyan nem okozott kárt a kezelés során, de a célját szintén nem értem és amikor a képzésen volt, lehet nem arra figyelt amit az oktató mondott, mert az egy dolog, hogy nem múlt el a fájdalma, rosszabb sem lett, 10 perces ropogtatás és köpölyözés (ami egyébként többe került, mint átlag terapeuta 1 órás kezelése) MIÉRT TESZ A PROCESSUS SPINOSUSOKRA KÖPÖLYT? Csontot nem tud elmozdítani még köpöllyel sem! A csigolyák tövisnyúlványaira helyezett köpöly számomra érthetetlen. 

Összegezve:

Nem a kiropogtatás okoz instabilitást, hanem fordítva. Az ízületi instabilitás, vagy a laza tokrendszer, vagy a feszülő izmok hoznak egy kényszert arra, hogy kiropogtassa a vendég a derekát, nyakát stb. 

Ezért lesznek fontosak az alábbiak:

• tanuljuk meg hogyan stabilizáljuk a gerincünket mozgás közben - egészen pontosan
• hogyan tudunk AKTÍV KONTROLLT nyerni a kérdéses csigolyapár felett
• milyen testérzetekkel jár, amikor egyik alkatrész sincs túlzó teher alatt, amikor könnyebb a mozgás, nem vagyunk korlátozva a mozgásban, melyek azok a reedukációs gyakorlatok, amelyek preventív működnek. 

Azt kell tudni felmérni a terapeutának, hogy mit mikor miért, és főleg mikor ne csináljon! Nem a technikán van a hangsúly - a tudás a lényeg! Az anatómiai ismeretek. Hogyan működik a testünk. Mire hogyan reagál az idegrendszerünk.